Október 10. -Elfeleződött nap.

Reggel tök jól ébredtem. És elég szarul zárult. Akkor szép sorjában...
A sulis része a napomnak nagyon klassz volt meg minden. Rajz óra is volt és kaptam ötöst. :) Imádom a rajzot! És jött a napom rossz része...
Tesi után haza battyogtam, szép lassan. (Jenny-vel nem tudtam jönni mert a mamájához ment). Esett az eső, úgyhogy ázva értem be a házba, a cipőm meg csak úgy tocsogott. Gyorsan átöltöztem és indultam a konyhába felfalni a hűtőt, mikor meg láttam aput. Cigizett!!! A lakásban!!!
-Hát te? -kérdeztem furán. -És mi a francot csinálsz??
-Jól van, nyugodj le, kicsim. -nyugtatott le.
-De..dehátt... Te miért vagy itthon? Miért cigizel? Nem is szoktál!!
-Hamar végeztem a munkahelynél és megakartam lepni a hugodat, hogy ma nem ell ott aludnia az oviba.
-Értem. De ő holvan?
-Ülj le. -minek? eleget ültem a suliba. -Kérlek.
-Ömm... oké.
-A...Ave.. Avery az intenzíven van -nyögte ki. Hogy mi??? Ó, akkor azért mondta, hogy üljek le. Egy kis idővel megszólaltam:
-Hogy?
-Mentünk át az úton. És hozzáteszem, hogy fogtam a kezét! Körülnéztem, mikor végre át tudtunk menni. Siettünk és a kicsikém levolt maradva, össze-vissza zihált, mikor jött egy kocsi... Próbáltam elrántani de csak félig sikerült de még az volt a szerencse, hogy az autó nem kettőhússzal ment... -hát, nem is tudom mit mondjak.
-Bemehetek hozzá?
-Ha van jogsid... -vonta meg vállát. Kicsi, halvány mosolyra váltottam.
-Gyere, beviszlek.
-Úúú, köszi!
Kb. 20 perc alatt ott voltunk. Beléptem a 325-ös kórterembe és nyeltem egy nagyot. Aludt. Avery-nek a bal keze és lába volt a legsúlyosabb. Még a szép kis pofiján is voltak horzsolások. :'( Szegénykém...
-Ellie, te meg miért sírsz? -szólított meg egy hang. Avery???
-Hugicám! -öleltem meg óvatosan.
-Miért vannak rajtam ezek a fehér cuccok?
-Háát... ööö, mingyárt jövök, ne mozdulj! -mentem hátra felé és bevertem a fejem mire Avery nagyot nevetett. :) Gyorsan odahívtam aput és ő meg egy dokit hívott.
-Jajj, kincsem! -lépett be apu.
-Szia. Naa, Ellie, mik ezek?
-Gipszek.
-Giszpek?
-Gipszek.
-Azt mondom.
-Oké -mosolyogtam.
Avery 4 nap múlva jöhet haza. Nemtudom. Hogy fogom én azt kibírni? Sehogy. Itt akarok lenni minden áldott nap vele! Nem megyek suliba! És nem azért mert... Apu biztos nem engedné meg de mondjuk ki lenne vele?
-Rendben. -bólintott.
-Juujj, nagyon köszönöm! -öleltem át szorosan.